A.a man of Heraclea, Arist.Pol.1327b14, IG22.1271 (-ειώτης ib.12.145):—Adj. Ἡρακλεωτικός , ή, όν, of Heraclea, Arist.HA525b5; “ἅμμα” Heracl. ap. Orib.48.8.1; [καρύα] Thphr.HP 1.10.6, 3.6.5, cf. Zopyr. ap. Orib.14.50.2; “ἀμύγδαλα” Diocl.Fr.126; “ὀρίγανος -κή” Philum.Ven.16.9; but σκύφος Ἡρακλεωτικός is said to derive its name directly from Heracles, Ath.11.500a:—fem. also Ἡρακλειτ-ῶτις Thphr.HP3.3.8, al.
Ἡρακλεώτης , ου, ὁ,