A.“ἀμ-” Il., v. infr.: pf. “ἠμέληκα” X. Cyr.1.6.43: (ἀμελής):—have no care for, be neglectful of, in Hom. always c. neg. (not in Od.), “οὐδ᾽ ὣς Μενελάου ἐφημοσύνης ἀμέλησεν” Il.17.697; “οὐκ ἀμέλησε κασιγνήτοιο πεσόντος” 8.330; οὐκ ἀμέλησε Πατρόκλοιο πεσόντος he lost not sight of Patroclus [in order to plunder him], 17.9:—after Hom., with and without neg., “εἰ τούτων ἀμελήσει” Hdt.2.121.γ́, cf. Ar.Nu.989, Th.3.40, Pl.Lg.900b, al.; “δόξης ἀμελῆσαι” D.18.227; “ἀμελήσας ὑμῶν” 21.167; (τούτῳ is f.l. for τούτου in Lycurg.15); “οὐκ ἐμοῦ τοῦ νομοθέτου ἀμελήσων ἀλλ᾽ εἰς τὸν Κρόνον αὐτόν” Luc.Sat.10.
2. abs., to be careless, negligent, Hes.Op.400, freq. in Att., Isoc.9.78, etc.; “τὸ μὴ ἀμελεῖν μάθε” A.Eu.86; “πῶς ἐπὶ τοῖς φθιμένοις ἀμελεῖν καλόν;” S.El.237.
3. c. acc. rei, Hdt.7.163: c. acc. pers. et part., overlook: hence, allow, suffer, παῖδας ἐκτεκνούμενος λάθρᾳ θνῄσκοντας ἀμελεῖ lets them die, E.Ion439: c. gen., “τοῦ ὀργίζεσθαι” X.Mem.2.3.9.
II. Pass., to be slighted, overlooked, E.IA 1094, Th.1.68; “ἐκφεύγει τἀμελούμενον” S.OT111; “οὐδ᾽ ἐκεῖνά μοι ἀμελεῖται” X.Oec.12.2; “οἱ ἠμελημένοι ἄνθρωποι” Th.2.49.
III. pf. part. Pass. in med. sense, careless, Max.Tyr.8.7, 21.9. Adv. “ἠμελημένως” carelessly, X.An.1.7.19.
IV. ἀμέλει, v. sub voc.